A keresztség evangéliumi rendelés. Jelképezi, hogy mit jelent meghalni, eltemettetni és feltámadni Krisztussal, s kifejezi, hogy a keresztelendő ünnepélyesen lemond a bűnről, önként vállalja énjének megfeszítését s így, a kegyelem szövetségébe fogadva, Krisztus testének élő, bűntől megtisztított tagjává lesz. Benső jelentőségével a keresztség szüntelen tanítja, hogy az evangélium az Úr Jézus halálában, engesztelő művében és feltámadásában gyökeredzik. Ennélfogva a keresztségnek kettős jelentősége van: egyrészt hirdeti mint jelkép az evangélium mibenlétét, másrészt meggyőzi a bűnöst, hogy Krisztus által Isten új életet biztosít neki. A keresztséget, mint cselekményt, jelölő ige az Újszövetségben a baptizo. Jelentése: alámeríteni, vízbe teljesen bemeríteni, beelfedni, valamit folyadékkal eltakarni. Ez az egyetlen módja a keresztségnek az Újszövetségben, ahogyan az Úr Jézus korában is gyakorolták.