Isten

 

• Ki Isten?
- Isten a világ szellemi lényege.
Keresztényibben: Isten személyes létező valóság.
• Mi az Isten név?
- Az Isten név - mint vallási szimbólum - közös értékeinket és vallásos életünk céljait egyesítő fogalom.
• Hány Isten van?
- Egy, aki számtalan szinten és formában nyilvánul meg. Egységét tanítja a Biblia is, de az értelem és a vallásos tapasztalás is ezt igazolja.
• Bizonyítható-e Isten létezése?
- Nem, de nem is szükséges. Aki nem hisz Istenben, azt úgysem győznék meg az észérvek. Nemléte sem bizonyítható. Isten lényegéhez tartozik ez a bizonyíthatóság-fölöttiség.
• Milyen Isten?
- Minden vallás megpróbálja megfogalmazni Isten tulajdonságait, jellemzőit. Ezek emberi kategóriák, de emberként csak ezekkel írhatjuk körül azt, akiről hiteles ismerettel csak a belső megtapasztalás után rendelkezhetünk. Íme néhány megállapítás, amely Jézus tanításából leszurhető:
• Isten létezése önmagából ered, önmagának az oka és a célja;
• Isten szellemi, lelki valóság, nem anyagi (Jn 4,24). Ezért láthatatlan és kiábrázolhatatlan, tökéletes, szent, öntudatos, élő személy;
• Isten szeretet (1Jn 4,16);
• Isten Atya, ezért minden ember egymásnak testvére.

• Beszélj róla!
- Isten a gondolat és a szeretet tengere, Aki úgy foglal magába minket, mint a tenger a hullámait. Ő nem a világon kívülálló uralkodó, nem elmélet, száraz dogma, hanem élő valóság. Az isteni szellem jelenvalóságát tapasztaljuk mindenütt, a természetben, a történelemben, a gondolatban. Isten testet ölt bennünk. Ezért mi "benne élünk, mozgunk és vagyunk". (ApCsel 17,28) Minden az isteni szellem kifejeződése, s így a fizikai törvényeknek is erkölcsi értéke van (Emerson). Isten nemcsak a múltban jelentette ki magát, hanem Ő ma is szól hozzánk, aktivitása egy pillanatra sem szűnik meg.
Éppen ezért helyesebb, ha nem azt mondjuk, hogy Isten van, hanem inkább valamely aktivitást kifejező igét kell használnunk: pl. Isten történik, Isten teremt(ődik)...
• Isten aktivitása miben nyilvánul meg?
- A teremtésben, gondviselésben, a mindenséget megtöltő szentlelkében. Hitünk szerint ezek feltételezik egymást. Isten teremtett minden létezőt, de teremtése inkább tekinthető egy útraindításnak, kezdetnek, mintsem megérkezésnek, befejezettségnek. Isten nem egyszerre, nem késznek, tökéletesnek teremtette a világot, hanem fejlődőképesnek, s így az gondviselése (lelki jelenléte) mellett szüntelen tökéletesedésre hivatott.
• Mi a gondviselés?
- Istennek azt a szeretetteljes törődését, gondoskodását értjük ezen, amellyel az állandó fejlődésben levő világ összhangos működését fenntartja. Isten nem hagyta magára a megteremtett világot, hanem szüntelenül gondoskodik róla. A gondviselés tulajdonképpen Isten jelenbeli teremtő munkájának a megnevezése.
• Mire visel gondot Isten?
- Mindenre és mindenkire. A legparányibb teremtménytől a legértékesebbig, hisz Isten gondviselése egyetemes és egyéni egyszerre.
• Megszűnhet-e Isten gondviselése irántunk?
- Jóllehet az ember úgy érzi, hogy Isten némely pillanatban közelebb van hozzá, máskor meg elviselhetetlenül távol, mégis fel kell adnunk a vallások különös gondoskodásról szóló gondolatát. Isten nincs közelebb hozzám az örömben, mint a sötétségben... Isten mindenkor tökéletesen gondot visel minden teremtményére. Nincs arra szükség, hogy irányítsuk, miképpen bánjon velünk. Csak arra a tudásra van szükségünk, hogy miképpen éljünk az örökkévaló erővel, hogyan hangoljuk rá arra önmagunkat.
• Mi a mi feladatunk?
- A teremtett világban mindennek megvan a maga szerepe, célja és hivatása. Ez fokozottan érvényes az emberre. Az ember hivatása, hogy a világ tökéletesedésében, fejlődésében aktív szerepet vállaljon, Isten munkatársává nemesedjék. Ezért elítélünk minden olyan megnyilvánulást, amely a világ, az élet rombolását, pusztítását eredményezi.
Ha bármely vallás életellenes, akkor elkerülhetetlenül életellenes az általa hirdetett isten is.
• Ha Isten mindenre gondot visel, az ember munkájára nincs szükség?!
- A munka az ember emberré válásának eszköze, amellyel részt vehet a világot szüntelenül teremtő, tökéletesítő isteni aktivitásban.
Isten gondviselése nem helyettesíti az ember öngondoskodását. Mi több, Isten azzal az ember szabadságát biztosítja, amelyet Jézus is kihangsúlyozott: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom". (Jn 5,17) Ebben a meggyőződésben nyer értelmet az ősi népi életbölcsesség is: segíts magadon s az Isten is megsegít.
• Valóban a szenvedés helye ez a világ, ahogy azt sokan gondolják?
- Mivel a világ az Istentől származik, a jóság jegyeit hordozza magán. Így az hivatásunk megélésének áldott helye, és nem büntetésünk lerovásának színtere.
• Miért van mégis a rossz, a szenvedés?
- Gyakran kérdezzük, hogy ha Isten jó, miért engedi meg a rosszat, miért nem szünteti meg a szenvedést? Meggyőződésünk, hogy nem Isten adja a rosszat, a szenvedést gyermekének, az embernek. Azoknak érzete sokkal inkább helytelen életvitelünk, téves szabadakarati választásunk eredménye, valamint a növekedés, a fejlődés velejárója.
Éppen ezért, ha a világ rosszaságát meg akarjuk változtatni, mindenekelőtt saját magunkat kell megváltoztatnunk, s a világban egyszerre mindennek helye és értelme lesz, megszűnik a rossz.
• Tehát nem a beletörődés az, amit tennünk kell?
- Nem, fokozott tudatosságra kell törekednünk. Minden pillanatban - s így a megpróbáló élethelyzetekben is - unitárius szellemiség szerint arra kell figyelünk, hogy miként van velünk Isten! Átéljük, hogy a nehéz helyzetekben is velünk van, hisz megsokszorozza lelki erőnket, növeli türelmünket, kitartásunkat, segítő társakat rendel mellénk, s így szeretettel övez, valamint növeli tudásvágyunkat, hogy felszámolhassuk a szenvedés forrását.
• Istennel való kapcsolatunknak milyen formái vannak?
- Istennel való kapcsolatunk formák felett áll, Ő mindig velünk van úgy, ahogy nappal a fény, éjszaka a sötétség.
Ha mégis részletezésre törekszünk, azt mondhatjuk, hogy Őt a gondolat és érzés szintjén tetten érhetjük az értelemben és a lelkiismeretben - belső tekintélyünk két forrásában - érvényre jutó isteni kijelentésben. A szavak szintjén Istennel az imádkozás köthet össze.
• Mit kell érteni az isteni kijelentésen?
- Isten szüntelen teremtő/gondviselő tevékenységének azt a megnyilvánulását, amely által egyre jobban megismerteti magát az emberrel, s ezáltal az ember tökéletesedését segíti. A kijelentést az ember vallási élmény formájában éli át.
• Egyedül Krisztusban jelentette ki magát Isten?
- Akik azt állítják, hogy Jézusban Isten a maga teljességében megjelent a földön, s hogy Jézus Istennek egyetlen fia, magát Istent szorítják korlátok közé. Ez nem állítása, hanem tagadása Isten gondviselő atyaságának. E szerint a "Mi Atyánk" megszólítás csupán tényleges tartalom nélküli üres szó. Csak egyetlen pont (Jézus) volna, ahol Isten találkozik és érintkezik az emberrel?
• Mit tanítanak hát az unitáriusok a kijelentésről?
- Isten minden pillanatban és minden gyermeke számára szüntelenül kijelenti magát. Az ember azonban a valláserkölcsi igazságokat csak fokozatosan, az alacsonyabb fokról a magasabb fele haladva tudja felfogni. Így azt mondhatjuk, hogy Isten kijelentéseiben nem kész igazságokat közöl, hanem olyanokat, amelyek az ember belső növekedésének, önmegvalósításának arányában tudatosulnak. Az isteni igazságok felismerése történhet közvetlenül a szentlélek munkája által és közvetetten a Szentírás(ok), a természet, a történelem, a művészi alkotások által.
• Mi a szentlélek?
- Istennek azon tevékenységét jelöljük e fogalommal, amikor teremtményeivel közvetlen kapcsolatot teremt. "A szentlélek Istennek reánk ható, bennünk működő, minket felemelő és hatásaiban megszentelő ereje." (Varga Béla)
• Ki lehet részese?
- Mindenki, hisz Isten tevékenysége (= szentlélek) állandó, egyetemes. Tehát bárhol, bármikor, bárki részese lehet ajándékának, olyan mértékben, amilyen mértékben azt megvalósítja. "Isten bennünk lakozó erejét valóban akkor tapasztaljuk és érezzük, ha Istennek fiai vagyunk." (Dávid Ferenc)
• Hogyan segítheti ezt az ember?
- Ha igyekszik akaratát összhangba hozni, ráhangolni Isten akaratára. Isten akaratának megismerését - s így az azzal való azonosulást - segíti a tanulás, az elmélkedés és a vallásos gyakorlatok, mint az imádkozás, a jócselekedetek gyakorlása és a böjtölés (!).
• Mi az imádkozás?
- Hagyományos értelemben: beszélgetés Istennel, mennyei Atyánkkal. Istennel való legszemélyesebb kapcsolatunk megnyilvánulása. "Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." (Mt 6,6) Jézus tanítása alapján az unitáriusok elutasítanak minden közbenjárót Isten és ember között.
Isten mindent tud, még mielőtt kimondanánk (Mt 6,32), ezért imánkkal nem Istent kívánjuk megváltoztatni, befolyásolni, hanem önmagunkat. Imádkozásunktól nem a feladatok lesznek könnyebbek, hanem mi leszünk erősebbek azok teljesítéséhez. Tágabb értelemben: imádkozás minden olyan emberi megnyilvánulás (gondolat, szó és tett), amely az Örökkévaló jelenvalóságának tudatából fakad

 

Oldal: Ki Isten
Jézus Krisztus a mi gyógyítónk - © 2008 - 2024 - gruberklaudia.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat