A kereszténység kialakulása; A Biblia

 

Az isz. 1.sz-ban Palesztinában Messiás-váró hangulat alakult ki, melynek oka a helyi világi és egyházi arisztokrácia, valamint a római hatalom kegyetlen elnyomása volt. A fegyveres felkeléseket könyörtelenül leverték. Palesztinát provinciává süllyesztették. A zsidók háborút indítottak Heródes ellen, különböző vallási csoportok születtek, köztük az őskereszténység is.

Jeruzsálemben alakult az első keresztény gyülekezet kizárólag zsidókból „megtért keresztényekből”.

Palesztinán kívül is voltak őskeresztény gyülekezetek pl. Egyiptomban, Alexandriában, babilóniában – az odamenekült zsidók körében (diaszpóra=szétszóródott zsidóság). A hellenizmus idején egyre szaporodtak a diaszpóra települései. A Római Birodalom létrejöttekor már Rómában, illetve minden jelentősebb városban, sőt a Birodalom határain túl is voltak jelentős zsidó kolóniák. A politeista (sokistenhívő) Rómában is terjedtek titkos csatornákon, tiltott helyeken megtartott összejöveteleken az őskeresztény eszmék.

Jézus Krisztus ie. 4-ben született Júdeában, Betlehem városában, karácsonykor. József, az ács és Mária (a „Szeplőtlen Szűz”) nevelték fel Názáretben. Keresztelő Szent János keresztelte meg őt.

A felnőtt Jézus 3 és fél évig járta az országot, gyűjtötte a tanítványokat eszméi hirdetéséhez. Isten küldöttének, Messiásnak (Szentlélekkel felkent szabadító) tartották, aki azért jött a Földre, hogy az embereket megváltsa a bűneiktől. Tanított, gyógyított, megtérésre hívta az embereket. Beszédeit mezőkön, erdei tisztásokon hatalmas tömegek hallgatták. Ostorozta az álszent vallásosságot, az üres szertartások tiszteletét. Helyette Isten szeretetét hirdette, az egyenlőséget és az igazságot.

Természetesen a zsidó vezetők elutasították ezt, nem fogadták el Messiásnak. Féltékenyek is voltak rá népszerűsége miatt, és a népet ellene hangolták.

A nép egyébként is lázadozott a sorsa ellen, főleg Heródes fiainak kegyetlenkedései, üldöztetései miatt.

Így nem véletlen, hogy a közhangulat nyomására isz.31-ben Jeruzsálemben letartóztatták, és Pontius Pilátus kereszthalálra ítélte (bár nem tartotta igazán bűnösnek, de a nép nyomásának engedett).

Halála az Ószövetségben megjövendölt időben következett be: a pászka ünnepén (húsvéti bárány), Niszán hónap 14-én du.3 órakor. Mint a Biblia leírásából tudjuk a 3.napon feltámadt, megjelent tanítványainak, felkészítette őket küldetésükre (az igehirdetésre, térítésre) és megalapította az újszövetségi egyházat.

A kisebb gyülekezetek a 2.sz-ban Pál apostol térítő munkája következtében szerveződtek egyházzá (páli fordulat). Mivel addigra már kiderült, hogy a végítélet és az azt végrehajtó Messiás nem jön el olyan gyorsan, ahogy remélték, szükségessé vált a keresztény gyülekezetek átalakulása, az egységes egyház alapjainak lerakása. Ez persze kemény harcok árán történt, de így már alkalmassá vált a római birodalom vallásos igényeinek kielégítésére, ideológiájának kifejezésére is.

Szakítaniuk kellett a zsidó gyökerekkel, helyette a hellenisztikus „pogány” gyülekezetek megszervezése volt a túlélés egyetlen lehetősége. Elvetették a rituális előírásokat, feleslegesnek, sőt károsnak ítélték a körülmetélést, a megigazulás útját a Krisztusban vetett hitben látták. Ezek ellen a zsidók lázadtak, így saját népük ellen fordulva leverték őket. A kereszténység nem maradhatott zsidó szekta, mert akkor terjedése lehetetlenné vált volna a római államban. Tehát feladták a hatalommal szembeni ellenállásukat és a gazdagokkal szemben táplált ellenséges érzelmeiket.

Lassan, de egyre szélesebb körben terjedt a kereszténység. Nagy Konstantinusz volt az, aki először látta világosan, hogy nem üldözni kell a keresztényeket, hanem az új vallást politikai célokra felhasználni, ezáltal a népet féken tartani. Többek között ez volt az oka, hogy 313-ban államvallássá tette a kereszténységet. (Bár emellett még éltek a pogány római vallás elemei is.) A keresztény vallás alapja a Biblia, melyben a tanításokat az Egyház történetével együtt összefoglalják. A feltámadt Krisztus halálával magára vette az emberek bűneit, és a hívő embereknek is kegyelmet kapnak ezáltal. Ez a tiszta eszme a bűntől megcsömörlött Rómában nemcsak a zsidókat, de nagyon sok rómait is mélyen megfogott. Különösen fontos volt az örök élet, az üdvösség ígérete a földi pokol helyett,az Isten előtti egyenlőség a földi igazságtalanságok helyett.

 

Kezdetben csak a katakombákban és tikos épületekben gyűltek össze imádkozni, egy vezető szolgáltatta a szertartást. Később szükségessé vált az egységesítés, egyforma szertartásrend kialakítása. Ehhez már templomokra és papságra volt szükség, majd az őket összefogó püspökökre, végül az egyház feje lett a pápa, aki Rómában lakott. Nagy Konstantin 330-ban Bizáncba tette át székhelyét (melyet később róla Konstantinápolynak neveztek). A keleti gótok viszont Nagy Teodorik uralkodása alatt Ravennát tették meg központnak, s így Róma egy évszázadig kirekesztődött az uralkodásból.

 

Az egyház részben fejlesztette az antik római hagyatékot (római egyház), részben pedig az ideológiájával nem egyező római irodalmat, művészetet, tudományt tudatosan pusztította.

Ez olyan sikeres volt, hogy a reneszánszig feledésbe is merült az antik kultúra.

A keresztény vallás átvette a megtérített népek kultúrájának egyes elemeit, de át is formálta azokat.

A keresztények (christianus=Krisztust követők) kezdetben egységes igehirdetésben éltek egymás mellett, majd a területi elkülönülés következtében egyházszakadás következett be: a római katolikus hit a Biblia fölé helyezte a hagyományt, vallási türelmetlenség jellemezte, melynek következtében eretneknek nyilvánítottak mindenkit, aki nem fogadta el tanaikat és a kegyetlen inkvizíció kezére adták őket. (Ma kb.606 millió hívük van.)

A görög-keleti ortodox vallás követői véglegesen csak 1054-ben szakadtak el a római katolikusoktól, kikkel éles teológiai és hatalmi vitáik voltak. (Maga a Kelet-római Birodalom részben még a 16.sz-ban is létezett.) Ők a Biblia eredeti tanításaihoz való visszatérést hirdették. Ez tulajdonképpen egy előrefomáció is volt egyben, jó talajt adott a 16.sz-ban megjelenő reformációnak. (Ma kb.67 millió hívük van.)

 

Létrejöttek ezenkívül még protestáns egyházak is: evangélikus, református, baptista, metodista, adventista stb. (Összesen kb. 353 millió hívővel.)

Az anglikán egyház a katolikus és református között helyezkedik el.

Elmondhatjuk, hogy a Földön kb. 1 milliárd ember vallja a keresztény hitnek valamelyik formáját.

 

A Biblia

.

A „biblion” görög szóból származik; azon könyvek összessége, melyeket a kereszténység szentnek és isteni eredetűnek ismer el, s hite alapjának tekint. (A zsidók csak az Ótestamentumot ismerik el.)

 

Részei:        1./ Ótestamentum: az emberiség őstörténete, Izrael története

2./ Újtestamentum: Evangéliumok, az Apostolok cselekedetei, az Újszövetségi Egyház története.

Mindkét részhez tartoznak bölcseleti könyvek, prófétikus írások.

 

Alaptanításai: a teremtésről, újjáteremtésről szólnak

-         egyistenhit

-         Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek)

-         Teremtés (6 nap alatt; kísértés; szabadulás lehetősége)

-         Jézus kereszthalála – magára vette az emberiség bűneit

-         Feltámadás, mennybemenetel (aki hisz benne, örök életet nyer)

-         -Újjáteremtés – Jézus újra eljön, megítéli a világot; örök élet vagy kárhozat vár az emberekre

 

A 6.században már a szerzetesrendek is megjelentek. Feladatuk volt a hitterjesztés, az új kultúra meghonosítása volt.

 A kereszténység kialakulása

Oldal: A kereszténység kialakulása
Jézus Krisztus a mi gyógyítónk - © 2008 - 2024 - gruberklaudia.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat